www.anyacska.hu
  BEMUTATKOZÁS | ANYASÁG | SZOPTATÁS | CSALÁD | HAGYOMÁNY | HIT
 
Szoptatás   "Járjatok szeretetben!" (Efezus 5,2)


Miért szoptassunk?
új Hogyan szoptassunk?
Meddig szoptassunk?
Családtervezés - LAM
új Nem természetes
A Kódex-ről
Szoptatásaim története
Országok, szokások (előkészületben)
Mesterséges táplálás (előkészületben)
Élettörténetek
 
 
 

Csordultig van a poharam. (Zsolt. 23, 5)

Nagy válságon vagyunk túl, de már jó úton járunk, érzem. Kívülállók semmit nem vettek észre, mégis komoly lelki tusa volt. Talán akkor kezdődött, amikor kiderült, harmadik gyermekünket hordom a szívem alatt. Csoda volt! Isten kegyelmi ajándéka, bizonyíték arra, hogy a biológiai törvényszerűségek nem kerekedhetnek felül a Mindenható akaratán.
Boldogságunkat csak a kéretlen vélemények árnyékolták be néha. Bár próbáltuk a jó tanácsokat figyelmen kívül hagyni, nem volt egyszerű. Lidi lányunk tizenöt hónapos volt és még szoptattam. Ahogy növekedett a pocakom, környezetünk egyre kevésbé fogadta el ezt a helyzetet. Gyakran megkörnyékeztek távolabbi ismerősök is, hogy válasszam el Lídiát, mert ha megszületik a pici, nem lesz elég tejem. Eközben könyvekben, újságcikkekben és interneten kerestem bizonyítékokat arra, hogy lehet két gyermeket egyszerre szoptatni.
2009. december 8-án megszületett Miksa, kis légzési nehézség miatt intenzív osztályra került, ezért nem szoptathattam. Hat napot töltött a kórházban, ami nekem hosszú heteknek tűnt. A hatodik nap délutánján adták a kezünkbe a kis sárga csomagot. Rettegve tettem mellre, féltem, hogy már nem fog szopni, de csodálatos módon pontosan tudta a dolgát a mi kisfiunk. Ettől kezdve egész nap szoptattam. Természetesen Lidi érezte, hogy nagy a konkurencia, így minden alkalmat kihasznált, hogy anyatejhez jusson. Mindig volt elég tej, sosem éreztem, hogy a kis újszülöttem éhezne, mégis nagyon bántott, hogy sokan támadnak felelőtlenségem miatt. Előfordult, hogy csak megnyikkant Miksa, máris megkaptam, hogy biztos éhes, mert a nagyobbik eleszi előle a tejet. Természetesen erre rácáfolt a gyors növekedés, igazi kis birkózó alkat lett a vékonyka kisbabából.

Sajnos nem tudtam elfogadtatni álláspontomat az ellenzéki táborral. Látták, hogy a gyerekek szépek, jól fejlődnek, ezért engem kezdtek el sajnálni. Kérdezgették, hogy bírom, nem nehéz-e két gyereket szoptatni? Eleinte mondtam, hogy minden rendben, jól vagyunk, de ez a válasz senkinek sem tetszett. Ezután már nem kérdeztek, hanem mondták, amit hallani szerettek volna: fáradtnak tűnsz, nehéz lehet neked, ezt nem lehet sokáig így bírni! Talán ekkor fogyott el az erőm. Kezdtem elhinni, hogy velem van a baj, hiszen olyan sokan aggódnak értem, de nem hallgatok senkire. Nem mehetek a saját fejem után, ha társadalom mást vár el tőlem. Nem illek a környezetembe, ha nem úgy élek, ahogy a többiek.

Ilyen érzésekkel feltüzelve kezdtem Lidikémnek mondogatni, hogy ő már nagylány, nem kell szopiznia. Amikor kérte a cicit próbáltam elterelni a figyelmét, de egy okos kétéves hamar rájön a fondorlatra. A következő hónapok rémesen teltek. Lidi nagyon nyűgös lett, egész nap azt leste, hogy mikor engedem meg hogy szopizzon végre. Ha csak egy pillanat türelmet kértem tőle, már hiszti rohamban tört ki.

Nem láttam az összefüggést a törekvésem és a kislányom viselkedése között. Nem értettem mi történt az én drága kis csemetémmel, akivel eddig bármit meg tudtam beszélni. Amikor már éjszaka is visítva ébredt és dobálta magát az ágyban annak ellenére, hogy egy ágyban aludtunk, éppen úgy adódott, hogy kapcsolatba kerültem egy szoptatási tanácsadóval.

A La Leche Liga munkatársa pár kérdést tett fel, és egy pillanat alatt belém hasított a felismerés, hogy külső nyomásra, akaratom ellenére erőszakkal próbálom elválasztani Lidit. Egész délután sírdogáltam, a férjem vígasztalt és bátorított, hogy jóvá tehetjük még.

Azonnali hatállyal felszámoltuk a gyermek ellen elkövetett erőszak hadjáratot, próbáltam mindig türelmes és megértő lenni, amikor közeledett hozzám. A változás nem történt meg egyik napról a másikra. Sok időbe telik míg a gyermekem ősbizalmát visszaszerezhetem. Lassan három hónapja, hogy újra bármikor tárt karokkal fogadom közeledését. Lidi ezt a türelmével és lazaságával hálálja meg. Már nem ragaszkodik görcsösen a cicihez, nem tombol, ha nem azonnal szoptatom meg. Úgy tűnik, ő egy ilyen egyéniség, hagyom hogy saját tempójában választódjon el, mert meggyőződésem, hogy ez a legjobb, amit tehetek. Hálás vagyok Istennek, hogy így intézte dolgainkat és köszönöm, hogy olyan társat adott mellém, aki a szoptatásban is mellettem áll.

www.anyacska.hu
Ágostonné Szőcs Anna


A letöltések szabadon felhasználhatók, a név (Ágostonné Szőcs Anna) és a honlapcím (www.anyacska.hu) megjelőlésével.
 
 
 
   
BEMUTATKOZÁS | SZOPTATÁS | ANYASÁG | CSALÁD | HAGYOMÁNY | HIT
 
www.anyacska.hu | Minden jog fenntartva. 2007