www.anyacska.hu
  BEMUTATKOZÁS | ANYASÁG | SZOPTATÁS | CSALÁD | HAGYOMÁNY | HIT
 
Szoptatás   "Járjatok szeretetben!" (Efezus 5,2)


Miért szoptassunk?
új Hogyan szoptassunk?
Meddig szoptassunk?
Családtervezés - LAM
új Nem természetes
A Kódex-ről
Szoptatásaim története
Országok, szokások (előkészületben)
Mesterséges táplálás (előkészületben)
Élettörténetek
 
 
 

gitmargit - Mégis sikerülhet

Isten kegyelméből 3 gyermekünk született. Még mielőtt megszülettek elhatároztam, hogy szoptatni fogom a gyermekeimet, hiszen ez a legtermészetesebb módja a csecsemők táplálásának és nem utolsó sorban ez is egy Istentől kapott csodálatos dolog. A férjem teljes mértékben támogatott engem ebben, amiért nagyon hálás vagyok.
Mikor az első babánkat vártuk, elkezdtem jól utánajárni a dolgoknak a sikeres szoptatás érdekében. Édesanyám csak nagyon rövid ideig tudott szoptatni minket, gyermekeit, ezért ő sajnos nem sok biztatót mondott nekem ezzel kapcsolatban. Pedig de jó lett volna! Anyósom szintén inkább tápszerrel táplálta a gyerekeket. Így maradt a szakirodalom, meg a kismamás újságok. Komolyan mondom, még a hívők között sem volt sok mindenki, akivel erről beszélgetni tudtam volna, két anyukán kívül. Ők és a nővérem viszont elmondták tapasztalataikat, és ez sokat segített. Nagy lelkesedéssel kezdtem hozzá a szoptatáshoz első fiunk születésekor. Viszont rögtön az első napokban lelombozódtam, mert a kórházban annak ellenére, hogy mellettem volt a picur, és gyakran mellre tettem, nem jól mentek a dolgok. Nagyon fájt a szoptatás, és senki sem tudta megmondani mit csinálok rosszul. Végül azt a tanácsot követtem, hogy ne engedjem csak 5 percig szopizni a babát, nehogy kisebesedjen a mellbimbóm. Na, ennek az lett az eredménye, hogy a picur sokat sírt és alig hízott a második hét végéig. Tudtam, hogy valami nem stimmel, hiszen a szoptatásnak nem szabadna ennyire fájnia. Először is hagytam több ideig szopizni, sőt, egymás után mindkét mellemből szopizott. Így már elkezdett kicsit felszedni. De még mindig nagyon szenvedtem. Mikor már odáig jutottunk, hogy minden szoptatást sírva kezdtem, felhívtam egy szoptatási tanácsadót. Az ő segítségével jöttünk rá, hogy a kicsi fiam nem kapja be jól a mellbimbót, ugyanis az ajkai nincsenek kifordulva, amikor szopizik. Ezután mindig szépen megigazítottam, mikor elkezdett szopizni és pár alkalom után már gördülékenyen ment minden! Annyira jó volt fájdalom nélkül szoptatni. Aztán lassan arra is rájöttem, hogy nekem sokkal jobban „kézre áll”a hónaljtartás, így ezek után a fiamat szinte csak így szoptattam sokak csodálkozására. Sajnos fekve nem tudtam szoptatni – senki sem volt, aki meg tudta volna mutatni, hogy is kellene jól csinálni – így az első hónapokban eléggé kimerültem. De végül egy éves koráig szoptattam a kisfiam, ebből az első 5 hónapban csak szopizott.

Két év után megszületett a kislányunk. Ekkor már úgy gondoltam nem lehet gond. Hát az elején nem is volt, ő igazán nagyon ügyesen szopizott én meg a jól bevált hónaljtartásban szoptattam őt már a kórházban is. Aztán olyan két hónapos lehetett, mikor egy igen fájdalmas piros folt keletkezett a mellemen. Később jöttem csak rá, hogy a kisfiam csapkodásaitól lett, amiről utána sürgősen leszoktattam. Akkor még nem tudtam, hogy ennyire kell vigyázni a melleinkre. Próbáltam segítséget kérni egy nővérkétől, aki az újszülött osztályon dolgozott, de nem tudta megmondani mit csináljak. Ólomecetes kenőcsöt adott rá, amit persze nem használtam… Mikor aztán már be is lázasodtam, rájöttem, hogy ez gyulladás lesz. Gyorsan átolvastam egy csomó cikket ezzel kapcsolatosan és ki is próbáltam azt, ami a legésszerűbbnek hangzott: szoptatás előtt jó meleg vízzel fellazítani, átmelegíteni és szoptatás alatt finoman masszírozni, hogy a keményedés felengedjen. Másnap estére már el is múlt a duzzanat. A szoptatás jól ment, a kislányunk gömbölyödött, viszont esténként rengeteget sírt órákon át. El nem tudtam képzelni mi okozhatja, láthatóan görcsölt a hasa és állandóan úgy tűnt, hogy hasmenése van. Sok-sok kérdezősködés és kutatás után jöttünk rá, hogy laktóz érzékenység lehet a sok sírás hátterében, és miután elkezdtem a tejmentes diétát, el is múlt a sok hasfájás. Azelőtt senkitől nem hallottam olyat, hogy az anya által elfogyasztott tehéntejből a laktóz átmegy az anyatejbe. A kislányunkat végül egy és fél éves koráig szoptattam és bár nagyon nehéz volt, szigorúan betartottam a tejmentes diétát. Természetesen neki is diétáznia kellett egészen három éves koráig, mert addigra kinőtte.

Ez után született meg harmadik gyermekünk, egy kisfiú. Vele már igazán úgy gondoltam, hogy minden gördülékenyen fog menni, ami a szoptatást illeti. Az elején tényleg nem is volt gond, szépen beindult a tejcsi, szopizott is ügyesen, de már nem annyira figyeltem oda, hogy teszem mellre. Ő pont karácsony előtt született, így én még elég gyenge voltam, mikor jöttek a mamáék karácsonyozni. Nem akartam feküdni, mikor vendégeink vannak, meg hát azt sem akartam, hogy mindenki lássa, ahogy folyik időnként a tejcsi a mellemből és átázik a felsőm, így szépen bepakoltam magam szoptatósmelltartóba, melltartóbetétekkel. Estére viszont hasító fájdalmat éreztem mindkét mellbimbónál. Mikor megnéztem mi lehet az, hát egy igen csúnya szétnyílt seb volt a mellbimbó alatt. Annyira fájt a szoptatáskor, hogy éjjel már akkor sírtam, mikor felébredt a picur és tudtam, hogy meg kell szoptatnom. Rögtön eldöntöttem, hogy megkérdezek egy szoptatási tanácsadót. De csak e-mailben tudtam rákérdezni mi a teendő ilyenkor. Meg is írta, hogy ha nagyon csúnya a seb- és több napig nem gyógyul be, antibiotikumos krémmel is kéne kenegetni és kézzel kéne fejni. Na itt megállt részemről a tudomány, mert kézzel sajnos nem tudtam fejni, akárhogy is próbáltam Ezen kívül már teljesen ki voltam merülve és minden fájdalomtól menekültem. Közben az is kiderült, hogy nem egészen jól kapja be a mellbimbót, szóval a mellre helyezésen is dolgozni kellett és őt is meg kellett tanítanom, hogy nagyra nyissa a pici száját. Az antibiotikumos krém segített, de a seb csak nem akart begyógyulni, pedig már minden féle szoptatási testhelyzetet megtanultam! Végül az unokatesóm segítségével, kalappal* szoptattam pár alkalommal. Nem tudtam sokszor megtenni, mert a kicsi fiunk nem bírta rendesen kiszopizni a mellem kalappal. Sok kínlódás után lassan kezdett begyógyulni a seb. Ehhez viszont rá kellett magam kényszeríteni, hogy három kicsi gyerek mellett néha pihenjek is (csak utólag jöttem rá, hogy a szervezetem valószínűleg nem bírt regenerálódni, hiszen még csak 3 héttel voltam a szülés után), és az antibiotikumos kenőcs után lanolinos krémmel kenegettem a sebet. A férjem végig tartotta bennem a lelket. Közben azzal is nehéz volt kibékülnöm, hogy mivel csak rövid ideig bírtam a mellemen tartani a kisfiamat, keveset szopizott, így lassan tápszert is adnom kellett. De ezt kizárólag kiskanállal kapta és mindig szoptatás után. Így viszont ismét tudott rendesen aludni és ritkábban (nem két óránként) kellett mellre tenni. Mikor az egyik mellemen már begyógyult a seb, fokozatosan kezdtük elhagyni a hozzátáplálást, így végül sikerült visszaállnunk a kizárólagos szoptatásra. Mindez viszont egy hónapig tartott, ami alatt többen azt mondták, ne kínlódjak ezzel ennyit, nyugodtan hagyjam abba a szoptatást. Komolyan mondom, csak az Isten adott erőt, hogy kitartsak, és ne adjam fel! A kisfiam most 7 hónapos és még mindig szopizik, de mellette már sok minden eszeget. És remélem még lesz pár hónap, amíg élvezhetjük a szoptatás jótékony hatását!

Összegzésül azt mondhatom, hogy sokat tanultam ezekből a megtapasztalásokból és úgy látom, hogy erre is érvényes, hogy semmit sem adnak ingyen – legalább is nálam. Nagyon jó a tájékozottság, de még többet számít a személyes segítségnyújtás, támogatás. Nem elég az elhatározás, hiszen ha probléma adódik, nehéz egyedül megoldani. Az lenne a legjobb, ha minden anya a saját édesanyjától, családjától kaphatná elsősorban a segítséget, támogatást. Én is erre igyekszem.

www.anyacska.hu
Ágostonné Szőcs Anna

*bimbóvédő


A letöltések szabadon felhasználhatók, a név (Ágostonné Szőcs Anna) és a honlapcím (www.anyacska.hu) megjelőlésével.
 
 
 
   
BEMUTATKOZÁS | SZOPTATÁS | ANYASÁG | CSALÁD | HAGYOMÁNY | HIT
 
www.anyacska.hu | Minden jog fenntartva. 2007