www.anyacska.hu
  BEMUTATKOZÁS | ANYASÁG | SZOPTATÁS | CSALÁD | HAGYOMÁNY | HIT
 
Anyaság   "Járjatok szeretetben!" (Efezus 5,2)


Kicsoda Isten?
Szerető anyák?
Fegyelmezés
Alvás
Háztartás
Gyermekvárás
Otthonteremtő édesanyák
Apák (előkészületben)
új Vissza a munkába
Élettörténetek
 
 
 
Untitled Document

Fegyelmezés

A Ladies Home Journal című amerikai női magazinban érdekes cikket találtam Csecsemők veszélyben?  címmel. A szerző egy népszerű gyereknevelési programot mutat be, melyet egy Gary Ezzo nevű konzervatív keresztyén lelkipásztor és felesége dolgoztak ki. Lényege az, hogy a csecsemők a szülők által diktált etetési rendet követik, nem pedig az igény szerinti szoptatást. Pontosan kidolgozott napirend szerint telik a csecsemők napja. Ébredés után azonnal étkezés következik, majd meghatározott hosszúságú ébrenléti idő. Utána visszateszik őket az ágyba anélkül, hogy ringatnák, vagy dajkálnák őket. Nyolc hetes korukra át kell aludniuk az éjszakát. Nyolc-kilenc hónapos korban elvárják tőlük a jól nevelt viselkedést: ne maszatoljanak az étellel, és jelbeszéddel tudjanak megköszönni és kérni valamit. Ha a gyermek szándékosan rosszalkodik, Ezzo azt javasolja, hogy szigorúan szóljanak rá, különítsék el, vagy üssenek a kezére. Tizennyolc hónapos korban ezt felváltja a fenekelés, melyhez egy olyan eszközt kell használni szerinte, amely csíp, de nem töri a csontot. „Ha nem okoz fájdalmat, akkor az eszköz túl könnyű, vagy túl hajlékony… A fájdalom jobban felhívja a gyerek figyelmét, mint bármi más” – vallja Ezzo. Két éves korra a „takaró idő” bevezetését javasolja, mely azt jelenti, hogy az anyák nem engedik a gyereket lejönni egy takaróról. Akár negyven percig is ott maradnak, ha kell. A lelkész meg van róla győződve, hogy ez az egyetlen igazán keresztyén gyereknevelési mód, mert „a gyerek azzal a hajlandósággal születik, hogy dacoljon a szüleivel. A szülők feladata az, hogy átalakítsák a gyerek szívét azzá, aminek lennie kell.” 1983-ban kezdtek tanácsot adni, amikor néhány fiatal szülő megkereste őket, mert el voltak ragadtatva attól, ahogy Ezzoék kamasz lányai viselkedtek. Nem sokkal később Ezzo gyereknevelési csoportot szervezett a gyülekezetében, ma pedig könyveket, audio- és videokazettákat ad ki. „Felkészülés a szülői szerepre”, és  „Hogyan neveljünk gyerekeket Isten szerint” című anyagait legalább nyolcezer gyülekezetben használják és több, mint negyedmillió példányt adtak el belőle 1993 óta. Meg van győződve arról, hogy „ő az a fickó, aki véletlenül rábukkant az aranytojásra, behozta, és aztán mindenki megpróbálja bebizonyítani, hogy nem arany”.
Módszerének ugyanis számos ellenzője akad. Ezzo a Grace Community Gyülekezetből indította a programját, de mára már itt is elvetették használatát. Egy 1997-es nyilatkozatban a gyülekezet azt állítja, hogy Ezzo visszaél a bibliai utalásokkal, hogy igazolja a gyereknevelési elképzeléseit. Isten ugyanis egészen másként viszonyul a kicsinyekhez: „Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.” (Ézs. 40.11) A Focus on the Family nevű konzervatív keresztyén csoport szintén vitába száll Ezzo módszerével, mivel nemcsak egyféle módon lehet gyereket nevelni. A módszert pedig túl szigorúnak tartják. A egészségügyi szervezetek is óva intenek a csecsemők időre történő táplálásától, mert könnyen kiszáradhatnak, vagy nem gyarapodnak megfelelően. Egy észak-Karolinai kórház 1997-ben jelentést írt és aggodalmának adott okot Ezzo módszere miatt. Az történt ugyanis, hogy a koraszülött osztályon egy anya nem volt hajlandó elég gyakran megetetni a babáját, mert Ezzo rendszerét követte. David Carr floridai gyerekorvos egy hat hónapos kislányt kezelt, akit Ezzo módszerével gondoztak. A kislány már az éhezés jeleit mutatta, mert anyja nagyon szigorú étkezési rendszert követett. Végül az történt, hogy a baba visszutasította a táplálékot és egy évig (!) szondával táplálták. Carr úgy diagnosztizálta a helyzetet, hogy „megmagyarázhatatlan anorexia miatt nem akar növekedni”.
Ha egy gyerekkel nem foglalkoznak, rendszeresen visszautasítják, elveszíti a bizalmát a szüleiben. És ez az Istenhez fűződő kapcsolatban is meglátszik. A módszer ugyanis nemcsak arról szól, hogy istenfélő gyermekeket neveljünk, hanem valójában arról, hogy az anyának ne kelljen magát lekötnie, hanem végezhessen valamilyen más munkát otthon. Pedig egy édesanyának elsősorban az a dolga, hogy a csecsemőjével foglalkozzon. Ezért van otthon. Bármilyen sok is a feladat, azt munkahely mellett is el kell végezni. Az emberek viszont fontosabbak a takarításnál, a rendrakásnál, a vasalásnál. Ha a baba sír, menni kell hozzá, gyakran a tej is megindul a mellekben, Isten így tudatja az édesanyával, hogy szoptatnia kell.
Sokan látszólag baj nélkül használják Ezzo módszerét, mások viszont, még a régi követők közül is, ellenérzéseket táplálnak, és nem követik egy idő után. Ginny Hunt és férje 1992-ben még használták a programot, de a harmadik gyereknél, aki órákon keresztül sírt éjszaka, abbahagyták. „Kezembe vettem és a bocsánatáért könyörögtem” – mondja Huntné a cikkben. Ez fordulópontot jelentett számára. Észrevette, hogy milyen nagy távolság lett közte és a nagyobb gyerekek között. Bár engedelmesek voltak a sok verésnek tulajdoníthatóan, de megbánta, hogy nem engedte őket kúszni-mászni, nem lehettek igazi gyerekek. A program működik ugyan, vallja, de többé nem hajlandó megadni az árát, mivel az ár: a gyerekekhez fűződő kapcsolata.
            Ezzo úgy beszél a csecsemőkről, mint kis bűnösökről. Milyen szomorú, ha valakinek egy magatehetetlen apróság láttán ez jut az eszébe. Az engedelmességet másként is el lehet érni, nemcsak ilyen kétes kimenetelű idomítással. Az engedelmesség feltétele ugyanis a szülők és a gyermekek közötti jó kapcsolat, nem pedig a fenyegetés. Ha jó a kötődés, akkor a gyermek könnyebben elfogadja a család értékrendjét. Ranschburg Jenő pszichológus írja a következőket: ...a kutatók hangsúlyozzák, hogy az anya és a gyermek kommunikációja összehangolt ciklusokban zajló szinkrontevékenység, ami azt jelenti, hogy az anya viselkedésének igazodnia kell a gyermeki viselkedés ciklusaihoz, idői fázisaihoz. Vagyis, bármilyen meglepően hangzik, kezdetben a gyermek formálja az anyát, és éppen ez teszi lehetővé, hogy később az anya formálja őt.”
A www.ezzo.info weboldalon bővebben olvashatnak a módszer kritikusairól. Sajnos csak angol nyelven elérhető.
Ha nem így, akkor hogyan fegyelmezzünk?
Nem a rendszerhez szoktatás az első teendő, hanem az anya-gyermek kapcsolat felépítése, megerősítése, hogy a gyermek szeretetből, ne félelemből akarjon megfelelni az elvárásainknak. Ehhez kiváló eszköz az igény szerinti szoptatás, a hordozókendő, a gyakori meleg szemkapcsolat.
Minél kevesebbszer mondjunk nemet, hogy a „nem”-nek súlya legyen! Mivel a lakás van értünk és nem mi a lakásért, lehet, hogy egy kis rendetlenséget el kell tűrnünk az első években, hogy a babák bejárhassák a szobákat, legyen elég helyük a mászáshoz. Egyik kedves ismerősöm mesélte, hogy a kislányának a rokonok játékhegyeket halmoztak fel, de ő a kuglófsütővel szeretett játszani. Természetesen korlátokat kell felállítanunk, és azokat következetesen betartatni.
Ágostonné Szőcs Anna
www.anyacska.hu
Könyvajánló:
Gary Chapman: Gyerekekre hangolva – Harmat Kiadó
Dr.Ross Campbell: Szülői hivatás– Harmat Kiadó

Dr. William Sears: Éjszakai gondoskodás – Kismama Kiadó

A letöltések szabadon felhasználhatók, a név (Ágostonné SzŐcs Anna) és a honlapcím (www.anyacska.hu) megjelőlésével.

 
 
 
   
BEMUTATKOZÁS | SZOPTATÁS | ANYASÁG | CSALÁD | HAGYOMÁNY | HIT
 
www.anyacska.hu | Minden jog fenntartva. 2007